4 piros, 8 sárga, potyagól, feltámadás és last-minute büntető - eseménydús mérkőzésen sikerült újra győzedelmeskednünk, ám Giampaolót a hírek szerint nem menti meg a 3 pont. Értékeljük a szombati összecsapást és az edző helyzetét.

Valóságos érzelmi hullámvasút volt ez a meccs Nekünk, drukkereknek - és nem csak a fentebb említett történések miatt. Nem tudtuk hogyan álljunk a mérkőzéshez: szurkoljunk a csapat győzelméért még akkor is, ha az megmentené Giampaolo állását? Vagy inkább úgy, hogy kapjunk még egy pofont, csak menesszék végre az edzőt? Paradox helyzet volt, amire rátett egy lapáttal az is, hogy a mágusunk kihirdetett egy olyan kezdőt, amivel az eddigieknél is jobban felborzolta az idegeinket. Eddig is tudtuk, hogy szereti meghúzni a váratlant, na de arra még így sem számítottunk, hogy a múlthéten gólt szerző és remek formában lévő Leaót padra ülteti, míg a harmatgyengén teljesítő Calhanoglut és Susót bent tartja. Jack személyének egyébként örültünk a kezdőben, de az vicckategória, hogy ez a portugál kárára történt. Azt is eltudjuk képzelni, hogy Gigio a kezdőnk láttán lett rosszul és hányta el magát...

4-3-3: Reina - Calabria, Duarte, Romagnoli, Hernandez - Kessié, Biglia, Calhanoglu - Suso, Piatek, Bonaventura.

A Grifoninál nem volt meglepi, ugyanazt a csapatot küldte fel 3-5-2-ben Andreazzoli, amit a beharangozóban is megírtunk: Radu - Romero, Zapata, Criscito - Chiglione, Schöne, Radanovic, Lerager, Pajac - Kouame, Pinamonti.

Az első félidőnk pont annyira volt kiábrándító, mint amilyen a kezdőnk is - bármi is volt Giampaolo terve, abból vajmi kevés jött át a pályán, kilátástalan volt a játékunk. Ebben mondjuk semmi meglepő nem volt, hozzászoktunk már az önsanyargatáshoz idén, ám Reina azért még feltette a pontot az i-re, amikor Schöne szabadrúgását bekariusozta. Szóval a szünetben vezetett a 18. helyen álló Rossoblu, és az akkori állás szerint átpasszolták volna nekünk a kieső zónát a tabellán. Megsemmisítő érzés volt, viszont nem csak nekünk: Maldini is elhagyta a tribünt (korábban nem láttuk még ennyire frusztráltnak Őt, és Bobant), hogy telefonhívásokat intézzen, amelyek valószínűleg Giampaolo távozását készítették elő. MG érezhette a vesztét és próbálta menteni a menthetőt, behozta Paquetát és Leaót a szünetben, akikkel jelentősen feljavult a játékunk. Mondanánk, hogy jár a pacsi, de ezzel csak a saját hibáját javította ki, hisz mindkét srácnak már a kezdetektől a pályán kellett volna lennie. Mindenesetre a balszárnyunkat egy új szintre emelte ez a kettős csere - Theo Hernandezzel és Bonaventurával kiegészülve dinamika és váratlanság költözött a csapat baloldalára, aminek köszönhetően az 58. percre meg is fordítottuk a meccset. Először Theo villant, aztán Kessié egy kifejezetten tetszetős támadás után befújt büntetőt értékesített. A büntető egy pirosat is eredményezett a griffek számára, amely Mariani második pirosa volt (Saponarát még az első félidőben elküldte a padról), de a csóka nem állt meg kettőnél. 

Mariani szinte pókerosztóként szórta a lapokat | Fotó: EPA

A következő áldozata Calabria volt a 79. percben (miközben a sárgákkal sem fukarkodott), és Castillejónak is kijutott a jóból a legvégén. Igaz, addigra már a legtöbbünk kardiológus után sóvárgott, hiszen a 93. percben befújtak a Genovának egy kamutizit (nonszensz, hogy a VAR közreműködésével), de azt a korábbi bűnbak, Pepe hárítani tudta. Így ha kínkeservesen is, de zsinórban 3 elveszített mérkőzés után visszatértünk a győzelem útjára. Persze, a hármas sípszó után ott motoszkált a fejünkben, hogy ezzel a győzelemmel Giampaolo fellélegezhet, de a francba is, csak örültünk, hogy végre nyert a csapatunk. Mostanra azért kiderült, hogy a mágus közel sem lélegezhetett fel - a 3 pont ellenére ugyanúgy betelt a pohár a vezetőségnél, és MG jelenleg is a hivatalos menesztésére vár. Az ő sorsáról viszont később.

Játékosértékelések

Reina: Csúnya volt a hibája, de nem törnénk pálcát fölötte, hisz nem lehet olyan hálás feladat egy kapusnak kényszerűségből beesve a csapatba, hideg kézzel védeni. A lényeg, hogy a végén kompenzált, így nem tudunk rá haragudni. Amúgy is jól tudjuk, hogy nagyon fontos az ő személye az öltözőben - idén főleg, hogy tovább fiatalodott a keret - vérprofi a hozzáállása és irányt mutat a többieknek - 5,5

Calabria: Talán a legnagyobb csalódást jelentette szombaton a teljesítménye, egészen kellemetlen, hogy a topligákat tekintve ő az egyetlen játékos, aki két piros lapot is begyűjtött már. Mélyponton a srác, vajon Conti ezúttal megragadja a kínálkozó lehetőséget? - 4,5

Duarte: Nem volt gond a brazillal, sőt. A mozgása magabiztosabbnak és stabilabbnak tűnik, mint Musacchióé. Ha jobban belejön, akkor valószínűleg az argentinnak meszeltek a kezdőben - 6,5.

Romagnoli: Szokásos meggyőző teljesítmény, mindig ezt várjuk Capitanótól - 6,5.

Hernandez: Védekezésben voltak hibái, de támadásban akkora extrát hozott, hogy leborulunk előtte. Fáradhatatlanul tört előre, azt pedig már korábban is megmutatta, hogy képes egészen az ellenfél ötöséig masírozni és onnan szorított helyzetből is kapura pörkölni a labdát, most bejött neki, fontos gólt szerzett - 7,5

Nálunk Theo a Man of the Match | Fotó: acmilan.com

Kessié: Megint megmutatta, hogy magabiztos tizenegyes végrehajtó (90%-kal értékesít), és volt egy assist-értékű passza Leaónak, de ezeken kívül nem sok örömünket leltük a játékában, szürke volt - 6.

Biglia: Az eddigiekhez képest jó teljesítményt nyújtott, sok labdaszerzése volt, és még a meccs utolsó etapjában is próbált agresszívan letámadni az ellenfél térfelén. A probléma az, hogy majd' minden passza kiszámítható, a SofaScore szerint egy fontos passza sem volt, és Mi is látjuk, hogy amíg Bennacer ebben a pozícióban próbálkozik az "akciók korai fázisának megszervezésével" és próbálja irányítani a labdakihozatalainkat, addig az argentin amolyan Pirlós, lötyögős mozgással szinte csak oldalpasszokat osztogat. Ha mellette ráadásul Hakan szerepel a maga lassúságával és körülményességével, valamint Kessié, aki a játékintelligenciával áll hadilábon, akkor a támadásépítéseink meg vannak torpedózva - 6.

Calhanoglu: Bárcsak tudnánk, hogy miért élvez feltétlen bizalmat minden edzőnél a török. Mind Paquetának, mind Bonaventurának hamarabb kellene a baloldali mezzala pozícióba bizalmat szavazni, mint neki. Unalmas már a szenvedése - 4,5.

Suso: Újabb gyenge meccs a spanyoltól, rengeteg elszórt labda és súlytalanság jellemezte. A 77%-os passzpontossága is arról árulkodik, hogy simán le lehetett volna kapni őt is a pályáról - 5.

Piatek: Nem sok említésre méltó momentuma akadt a lengyelnek - igaz, ebben a csapattársak is ludasak -, de ami volt, többnyire azt is elrontotta. A várhatóan érkező új edzőnek valahogy fel kell építenie Pistolerót, mert Giampaolo kezei között roppant frusztráló az állapota - 5.

Bonaventura: Az látszott, hogy még nincs meg a kondija 90 perchez, de bőven mutatott biztató jeleket és nagyon örülünk, hogy újra kezdőben láthattuk. Baromira kell az ő tapasztalata, taktikai érettsége és technikai képzettsége a csapatba - 6,5.

Paquetá: Fentebb írtuk, hogy mennyire feldobta a baloldalunkat az érkezése. Végre egy igazán jó Paquét láttunk, mindkét gólban masszív szerepet vállalt, és két sárgát is kapott róla a Grifoni - 7.

Leao: Giampaolo legnagyobb hibája volt, hogy kihagyta a srácot a kezdőből. Rögtön más lett a leányzó fekvése a portugállal, Piatekkel ellentétben megtartotta a labdákat, és bárkit megvert, ha párharcokra került sor - 7.

Edzőkérdés

Elöljáróban annyit megjegyeznénk, hogy magával a korai edzőváltás tényével egyáltalán nem vagyunk kibékülve, és kifejezetten rossz fényt vet a csapatra, hogy Allegri 2014-es távozása óta a 8. edzőt fogyasztjuk el, plusz a januárban érkező Paquetának és Piateknek a harmadik edzőt kell megismernie a csapatnál. Ez azt jelenti, hogy nincs folytonosság, nincs stabilitás, nem adjuk meg a lehetőséget az edzőknek, hogy beérjen a munkájuk - Gattusóról például feltételezhetjük, hogy tudott volna fejlődni a csapattal az idei szezonban. Ráadásul van egy általános tendencia is, miszerint a csapatok eredményeiben az edzőváltás csak egy kezdeti fellendülést, fellángolást okoz, később azonban visszatalálnak a dolgok a középértékhez. Jó példa erre a hozzánk hasonló időket megélő Manchester United is, akik tavaly az őrültnek titulált Mourinhóval mélyrepülésbe kezdtek és kinevezték Solskjaert a klub élére, a norvég pedig megszüntette a görcsösséget az öltözőben: 8 győzelemmel kezdett (meg is hosszabbították a szerződését), de mostanra bőven elveszett a lendület és tudjuk, hogy a United hasonlóan vállalhatatlan eredményeket produkál, mint Mourinho utolsó időszakában. Szóval a gyakori edzőváltás egy csapat menedzselésében sokszor csak alkalmi tűzoltást von maga után. Zamparini is egy őrült, hogy úgy váltogatta a Palermo padján a trénereket, mint más az alsógatyáját.

Mi szeretnénk, ha újra stabilitás honolna a klubnál. Montella mellett is próbáltunk kitartani a végletekig, most Giampaolo mellett is, viszont fel kell ismerni, ha a vezetőség benézte az edzőválasztást. MG továbbra is kapkod, rossz döntéseket hoz, a játékosaink egy része morálisan a béka segge alatt van, és továbbra sem látjuk a híres stílusjegyeit a csapaton, a szombati mérkőzést is tulajdonképpen egyéni villanásoknak köszönhetően húztuk be. Arról már ne is beszéljünk, hogy emberünk annyira össze van zavarodva, hogy a mérkőzés eseményeit sem képes követni, és nem tudta, hogy a második félidő egy részét emberelőnyben játszottuk le. Egyszerűen mennie kell.

Kéz a kézben nézhetnek új munka után | Fotó: acmilan.com

Korábban írtunk már a lehetséges jelöltekről, de kiderült, hogy nem az ott pole pozícióban feltüntetett Rudi Garciára mentünk rá, hanem Spallettire. A tegnapi napon csak úgy záporoztak a helyzetjelentések az ügyben, először megérkezett a nem hivatalos bejelentés, hogy Giampaolót felállítjuk a padról, majd jött a hír, hogy Spalletti elfogadná a Milan ajánlatát (ez egyébként 3 éves, 5 millió eurós szerződést jelent - vagyis MG gázsijának dupláját kapná), majd arról is jelentést kaptunk, hogy a kopasz vezetőedzőnek problémái vannak az Interrel a végkielégítésének megállapításáról. Di Marzio szerint 10 millát kér a kuzinoktól, míg azok a felét sem adnák neki (a Sky mondjuk olyat is lehozott, hogy mindössze 1.5 milliót adna az Inter - nehéz átlátni a szitut). Állítólag arra is hajlandóak lennénk, hogy kipótoljuk ezt az összeget, de nagyon úgy tűnik, hogy az Inter nem különösebben hajlik a megegyezésre, bennünket pedig sürget az idő. Ami szomorú, hogy emiatt életbe léphet a B terv, vagyis Pioli, aki mindkét legutóbbi állomáshelyén (Inter, Fior) megbukott, szóval csöbörből vödörbe kerülhetnénk - márpedig ha minden igaz, mára beütemeztek vele egy találkozót Maldiniék. Pioli mellett Garciát továbbra is alternatívaként tüntetik fel a lapok, és bedobták Marcelino nevét is, akit múlt hónap közepén menesztett Peter Lim, a Valencia elnöke nagy port kavarva denevérek öltözőjében. 

Várjuk a fejleményeket, de bízunk benne, hogy sikerül valahogy dűlőre jutnia Spallettinek az Interrel, hisz Luciano négyszer is odakormányozta a Romát a második helyre a bajnokságban, illetve a kuzinokat is kétszer bevitte a BL-be. Jelenleg 2 pont a lemaradásunk a Laziótól, 3 a Romától, és 4 a Laziótól, tehát még minden adott a felzárkózáshoz.

UPDATE: A legfrissebb hírek szerint Pioli lesz a Milan új menedzsere. Nem akarjuk elhinni, amíg nincs hivatalos bejelentés.

Forza Rossoneri!