A szezon eddigi legjobb teljesítményét láttuk a csapattól az első félidőben, ám a végén mégsem örülhettünk. Csalódás a dél-olaszok elleni pontosztozkodás, viszont bőven voltak pozitívumai a találkozónak. Értékelés.
A rövid Giampaolo-éra alatt hozzászokhattunk, hogy nem érdemes szentírásként tekinteni a Sky, a Gazzetta vagy akár a Corriere által jósolt kezdőkre, hisz az edzőnk simán megkavarhatja a lapokat az utolsó pillanatokban - ehhez tartotta most magát a születésnapos Pioli is, aki nagy meglepetésre (vagy inkább elégedetlenségre) a következő kezdő tizenegyet küldte fel a pályára:
Donnarumma - Conti, Musacchio, Romagnoli, Theo Hernandez - Paquetá, Biglia, Kessié - Suso, Leao, Calhanoglu.
Az elégedetlenséget a kebabosunk személye váltotta ki, aki az eddigi teljesítményével simán rászolgált már a helyére a kispadon, de ezúttal mocskosul ránk cáfolt: góljával és gólpasszával elvitte a meccs emberének járó címet és az idejére sem emlékszünk, hogy mikor kente utoljára ennyire jól a török. Oké, az ellenfél a Lecce volt, de jár a pacsi Hakannak.
Calhanoglu bitang teljesítményét talán az új formációnak is köszönhettük. Ugyanis hiába volt 4-3-3-ként feltüntetve a felállásunk, itt bizony egy 4-2-3-1-et láttunk, ami labdabirtoklásnál nem ritkán 4-2-4-ként rajzolódott ki. Ahhoz képest, hogy hétközben arról szólt a fáma, hogy Piolinak nem különösebben jutott ideje a taktikai megbeszélésekre, elég jelentős változásokat láttunk már most a csapaton - tetszett is, kár, hogy a második félidőben egy kicsit kifogyott a nafta. A kopasz Kessiét a jobb oldalról visszavonta Biglia mellé a baloldalra, Paquetát pedig az eddig megszokott baloldali mezzala szerepköréből a pálya jobb oldalára terelte, míg Calhanoglu megkapta a mezszámához dukáló 10-es szerepkört, ahol kötetlenül futballozhatott: ha rápillantunk a török hőtérképére azt látjuk, hogy a csávó szinte mindenütt feltűnt a támadóharmadban. A 4-2-4-es kép pedig azáltal jött létre, hogy Leao amolyan shadow strikerként funkcionált, tehát gyakran visszalépett Paquetáék vonalába - így többször jól megjátszható volt a portugál, de három ziccerét is csúnyán elpuskázta.
Ha gonoszak lennénk azt mondanánk, hogy rajta ment el a meccs, de nem bántjuk: 21 a srác, és ez volt az első gyengébb mérkőzése | Fotó: acmilan.com
Ráadásul amikor Theo Hernandez vagy Conti agyig feltolva segítette a támadásainkat, akkor még brutálisabban festett a pályán a formációnk. Baromi offenzívan léptünk fel, nem is csoda, hogy majd' 70%-ban birtokoltuk a labdát az első 30 percben. Kellett ehhez a magas letámadás is, aminek külön örültünk, hiszen ez Pioli munkájának egyik szignifikáns eszköze, és már az első meccsén sikerült adaptálnia a Milanba. Megvolt a presszing, nyomás alatt tartottuk a labdás játékost és ennek rendre gyors labdaszerzés volt az eredménye. Valószínűleg ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a második félidőben olyan látványosan elfáradtunk, nyilván a srácok nincsenek hozzászokva ehhez a stílusú focihoz, de Pioli még két hete sincs, hogy először betette volna a lábát Milanellóba, szóval abszolút bízhatunk benne, hogy ezt idővel rendbe teszi a Mister.
A második félidő gyengélkedését így egyrészről a kondi számlájára írnánk: miután érezhető volt a játékosokon a fáradtság, és kevesebb oxigén jutott az agyakba, több egyéni hiba és labda eladás is becsúszott, amivel visszahoztuk a meccsbe a Leccét. Másrészről a pech is közrejátszott, de ezzel persze kitörölhetjük... A sok kihagyott helyzet gyakran megbosszulja magát a futballban (durr egy közhely), akár egy szerencsétlen kezezés miatt befújt büntetővel, akár egy bődületesen eltalált lövéssel. Ez van, ahogy fentebb is írtuk: csalódottak lehetünk az eredmény miatt (egyébként a San Siro közönségét rég hallottuk ilyen csendesnek, Pjona góljánál még a pum-pum-pum rigmus is elmaradt), de bőven voltak pozitívumok, amelyek miatt lemerjük írni azt is - bár még azért korainak tűnhet -, hogy mintha látnánk a fényt az alagút végén.
Játékosértékelések
Donnarumma: Nem sok dolga volt a mérkőzésen, de ami volt azt jól megoldotta, a két kapott gólról pedig egyáltalán nem tehetett. Pechességünket jól szimbolizálja, hogy a kivédett büntetője pont Babacar elé pattant - 6,5.
Conti: Nagyon sajnáljuk a srácot, a kezezése után egy rosszabb formában lévő Abatét, vagy Antoninit idézett. Szétcsúszott fejben és hibát hibára halmozott, pedig előtte volt egy hatalmas mentése is a tizenhatoson belül. Sajnos hiába szeretnénk nagyon, nem igazán látjuk magunk előtt, hogy Andreát még valaha látni fogjuk az Atalantás, 8 gólos szezonjában mutatott formájában. A probléma az, hogy Calabriával sem vagyunk sokkal bentebb, talán ellehetne gondolkozni Lord Borini bevetésén? - 4,5.
Musacchio: Jól tette a dolgát, nem volt vele gond és így nehéz lesz a Genoa ellen biztató játékot mutató Duarténak a kezdő közelébe férkőznie - 6,5.
Romagnoli: Szokásos megbízható performansz - 7.
Theo Hernandez: Már most imádjuk a srácot. Ricardo Rodriguez két éve után felüdülés őt látni a balszárnyunkon, egyszerűen fáradhatatlanul tör előre. 64 passz, 88%-os passz pontosság, 1 kulcspassz, 2 sikeres csel, 4 labdaszerzés. Csekkoljuk a hőtérképét is az első félidőről - 7,5.
Csak poén, de jól szemlélteti, hogy mennyire aktív volt Theo a mérkőzésen
Biglia: Felemás teljesítmény az argentintól. Ezúttal nem csak alibipasszokra futotta tőle - a Calhanoglunak kiosztott gólpasszán kívül is voltak szép labdái, és a letámadásból is alaposan kivette a részét, de védekezésben többször komoly hibákat vétett - 6.
Kessié: Az elefántcsontpartinak megint volt egy pulzusemelő rontása az ellenfél kapuja előtt, elképesztő, hogy olykor mennyire rosszul dönt és kivitelez támadásban. Viszont a presszingből ő is kivette a részét, 4 mentésével és 2 szerelésével újabb melós meccset hozott le - 6.
Paquetá: A felszabadultságot amit előzetesen vártunk tőle Giampaolo menesztése miatt megkaptuk, mutatott pár igazán brazilos skillt, korrekt teljesítményt rakott le az asztalra és kicsit indokolatlannak is éreztük a lecserélését, bár igaz, lehetett volna aktívabb - 6.
Calhanoglu: Nem akarjuk az egekbe magasztalni, hiszen az újonc Lecce volt az ellenfél és az előző 7 fordulóban szinte végig értékelhetetlen volt a török, de ezt nagyon odarakta, mindig ilyen mutatókat szeretnénk Tőle látni: 6 lövés, 5 kulcspassz, 1 gól, 1 gólpassz - 8.
Ha valamit, akkor ezt a játékot nem láttuk jönni Hakantól | Fotó: acmilan.com
Suso: Ő is egy szebbik arcát mutatta, mint Giampaolónál. Nem volt veszélytelen a két lövése, és 5 kulcspasszt nála is feljegyzett a whoscored, az egyik ráadásul Leao harmadik ordító helyzetét eredményezve egészen kiváló volt. Ezúttal a megszokottnál többet járt vissza védekezni, néha látszott rajta az igyekezet, de ennél sokkal több kellene tőle minden téren - 6.
Leao: Esett már szó a portugálról, piszok veszélyes volt illetve a támadásépítéseinkben is hathatós közreműködése volt, de a kihagyott helyzetei sokba kerültek, és ez lehúzza az értékelését is - 5,5.
Piatek: Sok említésre méltó mozzanata nem akadt, viszont beverte az egy szem helyzetét, és pontosan ez az, amit várunk Tőle. Az egyik legfontosabb történése volt a meccsnek, hogy végre megtörte az akciógól nélküli sorozatát. Reméljük, ezzel tovább is lendül a hullámvölgyén - 6,5.
Krunic: Meglepő, hogy Pioli ilyen sok játéklehetőséget adott neki (ráadásul Paquetá helyén), de nem bizonyult rossz döntésnek, megállta a helyét a bosnyák. Technikás volt, jók voltak a passzai, abszolút rendben volt. Jó kérdés viszont, hogy mi lesz Bennacerrel, ha még Krunicnak is előbb szavaz bizalmat Pioli mester? - 6,5.
Rebic: Csak 10 perc jutott neki, ami alapján nehéz értékelni, de látszott, hogy ment, mint a mérgezett egér és fűtötte a bizonyítási vágy, ám ez most az a meccs volt, ahol a nagy akarásnak nyögés lett a vége, nem jöttek be a megoldásai - 5.
Összefoglaló
Folytatás a Roma ellen vasárnap, Forza Rossoneri!
