Cizelláltan fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy a mögöttünk hagyott évtized nem a sikerekről szólt (mindössze egy bajnoki címet és két szuperkupát sikerült bezsebelnünk), de legalább a gyönyörű gólokkal nem maradt adós a csapat - ezeket dobjuk most terítékre az elmúlt 10 év búcsúztatásaképp.

Hogy ki melyik találatot tartja a legszebbnek vagy a legemlékezetesebbnek, pusztán ízlés kérdése. Van, akinél a bombagólok viszik a prímet, van, akinél az okos, lehelet finom megoldások, és van, akinél az adott szituáció, a gól körülménye nyom a legtöbbet a latban. Egyik kategóriában sem szűkölködött a 2010-2020-as időszak, így bátorkodtunk összegyűjteni egy csokorba a szerintünk legikonikusabb találatokat, a döntést pedig Rátok bízzuk egy szavazás formájában, illetve a kommentszekcióban. Igyekeztünk úgy összeállítani a listát, hogy végig kísérje az évtizedet - popcornnal elő, jó szórakozást!

See papa lezúzza a pókhálót a hosszabbításban

Sajnos a minőség hagy maga után kívánnivalót, de ezt a találatot mindenképp Carlo Pellegatti kommentálásában kell megnéznünk, aki szabályosan megőrült Il Professore 92. percben szerzett góljától. Emberünknél Seedorf Willy Wonkává avanzsált, és szinte levegővétel nélkül ismételgette a nevét egy percen keresztül. No nem is hibáztatjuk emiatt, elég csak Ronaldinhót megnéznünk a felvételen, aki mint egy partra vetett hal, úgy festett a löket után. Alaposan megfűszerezte ezt a bombagólt, hogy Seedorfot a meccsen folyamatosan fütyülte a San Siro közönsége (akkorra már nem kevés olyan kritika érte a szenátorainkat szurkolói részről, hogy elkényelmesedtek, lelassultak, le kéne tenniük a lantot - pedig ha tudtuk volna, hogy az őket követő generáció milyen játékkal szolgál nekünk, egy rossz szavunk sem lett volna rájuk), ez pedig egy csattanós válasz volt a hollandtól a publikumnak. 

Pirlo és a zsinóron húzott pármai rakéta

Pirlo utolsó időszaka a Milanban nem sikeredett túl fényesre, nem csak, hogy maliciózusan ráragadt az álommanó jelző, de még a csapatból is ki-ki került van Bommel javára Allegrinél (ironikus, hogy később a Juventusban viszont alapember volt Maxnál). Úgy kellett neki a környezetváltás 2011-ben, mint egy falat kenyér, de a Parma elleni gólja például egy olyan momentum volt, amikor Milan mezben is megmutatta a regista poszt apostola, hogy mekkora klasszis is valójában. Ilyen messziről, ilyen erővel és ilyen pontossággal csak nagyon kevesen tudják kirúgni a hosszú ficakot. Mestermű.

Az ég kék, a fű zöld, Zlatan lehetetlen gólt szerez

Gondolta bárki is, hogy egy gólösszeállításban nem szerepel majd a visszatérő Ibra egyik találata? Aligha. Ibrahimovic nem csak, hogy 56 góljával az előző évtized legeredményesebb Milan játékosa, de az ő nevéhez fűződik a legtöbb szépségdíjas találat is, korántsem finomkodott velük, ám csak egyet akarunk kiemelni a svéd klasszistól. Hogy miért a Lecce ellenit, arról mindent elárul kedvenc sportigazgatónk, Galliani leszaggatott arca a gól után. Zlatan jobbal, ballal, sarokkal vagy ollómozdulattal, bárhonnan - is - beveri.

Pato 24 másodperccel a kezdősípszó után lesprinteli a Barcát

Alexandre Pato a Milan 15 legnagyobb kisiklott, vagy eltékozolt tehetsége c. cikkünkben az elég előkelő harmadik helyre futott be, nem véletlen, ez a villámgyors Barca elleni szólója és a kapus lábai között elgurított lövése is jól mutatja, hogy mekkora potenciál lakozott benne, amelyet nem sikerült kihoznia magából pályafutása során. A Kacsa története szomorú, de a Barcának rúgott góljára mindig csettinteni fogunk.

A váratlanság erejével pusztít Prince szintén a Barca ellen

Boateng hasonlóan Zlatanhoz, nem igazán tudja, hogy a kis gól is gól, így aztán számos "húbazmeg" érzést kölcsönzött nekünk a milanos pályafutása során. Rögtön bevillan a Lecce elleni klasszikus mesterhármasa, a szuperkupa döntőn rúgott kapásgólja a Juvénak, vagy az Arsenalnak vágott pokoli erejű lökete, de a legelhíresültebb alakítása talán a Barcelona ellen látott zsigerből érkező fantasztikus mozdulatsora: először légstoppal megszelidítette a zsugát,  majd sarokkal maga elé téve verte meg a védőjét, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel külsővel lerúgja a rövidbe a labdát. Abban biztosak vagyunk, hogy Eric Abidal rémálmaiban azóta is visszaköszön Prince megoldása, annyira váratlanul csapott le a franciára.

Mexés sokkoló ollója 16-ról

Philippe Mexés messze nem tartozott a Milan történetének legjobb védői közé, ugyan kemény volt, mint a vídia, de kifejezetten lassú középhátvéd volt. Mégis kivívta, hogy hosszú évekig emlékezzünk majd a nevére, amit egyrészt annak köszönhet, hogy nem láttunk még Milan játékost tombolva fojtogatni, másrészt védőt sem láttunk még Milan mezben olyan gólt rúgni, mint ez az Anderlecht elleni varázslata. Ráadásul nem egyszeri volt a csoda, a sérókirály francia az Inter ellen is szerzett egy hasonló félollós gólt, amit szintén nehezen tudtunk hova tenni.

SuperPippo még utoljára széttárt karokkal, dagadó erekkel a nyakán kirohan a San Siro közönségéhez

Az évtized legemocionálisabb pillanatát éltük át, amikor 2012-ben a szezon utolsó bajnoki mérkőzésén, a Novara ellen könnyek között elköszönt a csapattól Nesta, Gattuso, Inzaghi, Seedorf, van Bommel és Zambrotta. Valószínűleg örökre beleégett volna az emlékeink közé ez a találkozó akkor is, ha Inzaghi nem talál be, de betalált, és így  kétségtelenül az ő találata jelentette a koktélmeggyet a torta tetején. Annál is inkább, hogy tipikus Pippós gólt láttunk, taníthatatlanul szakadt el a védőjétől és mozgott be üres területre, hogy aztán mattolja a Novara kapusát. Oi, oi, oi, Pippo Inzaghi Segna Per Noi!

Kaká megvillantja a specialitását

Ha okosan hosszúba tekert gólok, akkor Ricky Kaká neve ugrik be nekünk először. A brazil világéletében mestere volt az ilyen találatoknak, és amikor 2013-ban visszatért a Milanhoz, nem is volt sok kétségünk afelől, hogy megajándékoz majd bennünket egy-kettővel, de azért a Lazio elleni mutatványa tényleg a csimborasszója volt a kategóriának. Öröm nézni, ahogy lecsorog a labda a háló sarkából, olyan mértani pontossággal varrta fel oda a csapat utolsó aranylabdása. 

Balotelli random bombája a büféből

Balotelli az előző évtized legostobább Milan játékosa címért is simán versenybe szállhatna, szegény nem állt sorba, amikor az észt osztották, blődségei miatt már a Brescia csapatából is kifelé áll a rúdja. Egyre csak lejjebb és lejjebb csúszik, pedig a tehetsége adott volt hozzá, hogy kivételes karriert fusson be és remek támadóvá váljon. Jó a testfelépítése, jól bánik a labdával, nincs gond a sebességével és emellé még parádés rúgótechnikája is van. Utóbbit csillogtatta meg például a Bologna ellen, amikor gondolt egyet, és szinte állóhelyzetből, bődületes erővel bezúdította a labdát a hosszúba. Persze, aztán érkezett a flegma gólöröm is, mintha mi sem történt volna.

Ménez körbeautózza a kapust és besarkazza a labdát

A szakadtfülű Jeremy Ménez elpazarolta a tehetségét, 32 éves korára a francia másodosztályban tengeti mindennapjait. Szó se róla, ehhez hozzájárult egy csípősérülés és az arroganciája is, viszont azt nem lehet elvenni tőle, hogy a 2014-es, Pippo vezette gyengélkedő Milanban egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt hamis kilencesként. 46 meccsen 20 gólt és 4 gólpasszt jegyzett, a Parma elleni őrült, 5-4-es meccsen pedig megrúgta élete gólját, amelyet mi drukkerek azóta is a megunhatatlan találatok polcára helyezünk. Egy csipet virtuozitás a franciától.

Jack varázslatos emelése 

Giacomo Bonaventura talán az előző évtized legjobb Milan-igazolása volt ár-érték arányban. 7 millió euróért szerződtettünk az Atalantától egy intelligens, technikás, sokoldalú és nem utolsó sorban végtelenül szimpatikus játékost, aki ma már régi motorosnak számít a csapatban, és csak remélni tudjuk, hogy a nyáron lejáró szerződését meghosszabbítja majd a vezetőség. Jacket leggyakrabban a középpálya baloldalán látjuk, de így is összeszorgoskodott 33 gólt a Rossoneriben, amelyek nem csak, hogy rendre fontosak, még kifejezetten szépek is - a legszebbet kétségtelenül még az első szezonjában, 2014-ben lőtte meg, amikor a Cagliari ellen parádés helyzetfelismeréssel jó 25-ről átemelte a kapust. 

Locatelli mennybe lövi Nutella középszerű Milanját a Juve ellen

Locatelli szédületes ballábát a 2016/17-es szezonban már bemutatta nekünk a Sassuolo ellen, de így is óriási meglepetésként szolgált, hogy a Juventust is sikerült elintéznie vele. A sajátnevelésű fürtös kölyök felért a támadáshoz, és nem csokizta össze magát a kapuban álló Buffontól, a tizenhatos sarkáról lövésre szánta el magát, majd irgalmatlan erővel be is bombázta a felsőbe labdát. A gól három pontot ért, az esélytelennek titulált Milan két vállra fektette a Juvét, így nagyon jó szívvel gondolunk vissza erre a löketre.

Van az úgy, hogy a sokat szidott Suso ballába nagyot szól

Telik az idő, a kis spanyol mostanra átlépte a 150 meccses határt a Milanban, és a negyedik olyan szezonját tapossa, amelyben stabil kezdőként számol vele az aktuális tréner (legyen az Montella, Gattuso, Giampaolo vagy jelenleg Pioli), úgy, hogy a legtöbb szurkoló eközben szinte keresztre feszítené a jobbszélsőt, hisz egyszerűen képtelen konzisztens jó teljesítményt nyújtani. Idén ráadásul a villanásai is elmaradoznak (15 meccsen 1 gól és 2 gólpassz a mérlege), pedig amikor sikerül előhúznia a cilinderből a szebbik arcát, abból gyakran nagyszerű gólok, gólpasszok születnek. Ez az Udinese elleni bődületes lövése mondjuk egy kiugróan szép villanása volt.

Capitano last minute góllal bünteti az Udinesét

Gattuso tavalyi Milanját sok mindennel lehetett kritizálni, de azzal nem, hogy ne lett volna tartása, és ne küzdöttek volna egymásért a játékosok a végsőkig. Ékes példa volt erre a tavaly novemberi ütközet az Udinese ellen, ahol a végig alattomosan, durván és időt húzva játszó fekete-fehéreket a 97. percben sikerült legyűrnünk. Romagnoli a félpályán szerzett labdát egy tűpontos becsúszással, amelyet követően 5 a 3 ellen vezethettünk kontrát, de senki nem merte lezárni az akciót, 10 labdaérintésünk is volt a tizenhatoson belül, amikor ugyancsak Romagnoli megunta a tili-tolit, és ballal kegyetlenül beverte a hosszúba a labdát. Repült a kezekből a sör, a távirányító, teljes volt az eufória a fejekben.