Nem szaggattuk szét az istrángot a 19. SPAL ellen, és akkor még cizelláltan fogalmaztunk, ám sikerült kiszenvednünk a győzelmet. Nem egy hálás feladat bármit is elemezni ezen a performanszon, de azért megpróbálkoztunk vele.

Ironikus forgatókönyve volt a tegnapi mérkőzésnek, hisz a kezdőnk kihirdetésekor a legtöbb szurkolóból nagy elégedettséget váltott ki, hogy az idei szezonban szenvedő és önmagához képest is messze alul teljesítő Suso a padra szorult, de a végén csereként beállva mégis a spanyol mentette meg a csapatot egy újabb égéstől. Susóval egyébként április 2-án, egy Milan - Udinese találkozón fordult elő utoljára, hogy padról kezdte meg a meccsünket, és azóta 17 mérkőzésen szerepelt a neve a csapat kezdő összeállításában - ez a sorozat szakadt most meg Castillejo jobb oldalra való benevezésével.

4-3-3: Donnarumma, Duarte, Musacchio, Romagnoli, Hernandez, Paquetà, Bennacer, Kessie, Castillejo, Piatek, Calhanoglu.

Tehát az előre jósolt változtatások a Roma elleni kezdőhöz képest bejöttek, Pioli 4 helyen is cserét eszközölt: Castillejón kívül Duarte, Bennacer és Piatek kapott bizalmat a kopasztól. Amit Duarte jobb oldali szerepkörétől vártunk, az is abszolút ült, hiszen labdabirtoklásnál tényleg egy 3 védős rendszert vettünk fel, a brazil Musacchio és Romagnoli vonalába húzódott vissza, míg a baloldalon Theo szinte Castillejóval egy magasságban helyezkedett. Védekezésnél a francia aztán sprintelhetett vissza, hogy felvegyük a négyvédős formációt - ebben Kessié is a gyakran Theo segítségére volt, de a SPAL azért olyan nagy nyomást nem helyezett ránk ebben a tekintetben. Ahogy egyébként mi sem tudtuk a SPAL-t dominálni, voltak ugyan lövéseink Paquetá, Calhanoglu vagy Piatek révén, ezekben nem rejlett igazi veszély, és mindössze 56%-ban birtokoltuk a labdát a kiesésre jó eséllyel pályázó ellenfelünk ellen, amit főként újfent a rengeteg eladott labdának köszönhettünk, számszerűen 45 passzt szórtunk el csak az első félidőben.

Szóval megint önsanyargatás szaga volt a mérkőzésnek, és megfordulhatott a fejünkben, hogy talán érdemesebb lenne valami mással eltölteni az időnket, de mint oly sokszor, ezúttal is kitartottunk a srácok bohóckodása mellett.

"Ezek az emberek, akik őrülten szeretik a Milan-t!" - A legnagyobb pacsi most is nekik jár: nemcsak, hogy kitartottak a csapat mellett, de megpróbálták végig szurkolni is ezt a rémgyenge meccset | Fotó: acmilan.com

 A csapat összetételébe érkezett változtatás a második félidőben (Musacchio kisebb sérülése miatt Calabria érkezett a jobb oldalra, Duarte pedig visszatérhetett eredeti pozíciójához Romagnoli mellé), de a játékunkba nem igazán. Próbáltunk egy kicsit tekerni a presszingen, eljutottunk helyzetecskékig, de abszolút nem volt átütő erő a csapatban. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha olyan mély lenne ez a gödör a csapatnál, hogy már a játékosok sem hiszik el, hogy ebből kitudnának kecmeregni. Jó példa erre Paquetá, aki nagyon aktívan próbált fellépni tegnap, a támadóharmadban a legtöbb passz az ő nevéhez fűződött, 21-et adott le a brazil (a második Bennacer volt 12-vel), de ebből csak 11 talált célt, és a lövéseket tekintve is élen járt, amit viszont ilyen eredménnyel zárt:

6 lövéséből 2 ment kapura, és hozzátartozik, hogy abból az egyik egy ordító helyzet könnyelmű kivitelezése volt. Rossz döntések, rossz megoldások tömkelege - ennyire nem gyenge játékos a brazil, nem véletlen került ő 40 millióba (bónuszokkal) és nem véletlen választották a Flamengónál a Brasileirao legjobb középpályásává, de jelenleg akkora a probléma fejben nála (is), hogy ilyen teljesítményt rak le az asztalra.

Hasonló a helyzet Bannacernél is - igaz, nála közrejátszik az a tényező is, hogy az edző bizalmát sem érzi feltétlen. A passz térképe jól mutatja (53-ból 46 volt sikeres), hogy mekkora energiabomba a srác és hogy mekkora impact-je van a játékának, ám mégis időnként érthetetlen hibákat vét, tegnap kockáztatta a kiállítását is. Ráadásul láttuk, hogy a Fiorentina ellen is összehozott két bűntetőt, vitathatatlanul gondok vannak nála is fejben.

Persze, nem szeretném csak erre kihegyezni a szenvedésünket, de a Lecce elleni impozáns, taktikai szempontból is előre mutató produkció után jelenleg mindenképp ebben látom a fő problémát. A dél-olaszok ellen kifogyott a nafta, és az elszalasztott győzelem megvágta a csapatot mentálisan: a Roma ellen, és most is hibát hibára halmoztunk.

Ám ezúttal szerencsére érkezett Suso, hogy egy parádés szabadrúgással kihúzzon bennünket a szarból. Jogosan ekéztük a spanyolt hetek óta, rászolgált a cserepadra, de most rá kellett jönnünk, hogyha Samu a másik opció a jobb oldalra, akkor inkább Susót néznénk ott. A szabadrúgását leszámítva is azt mondhatjuk, hogy jól szállt be a meccsbe, a passzjátéka abszolút lendített a csapaton, de emiatt még nem jár a buksisimogatás, az majd csak akkor, ha konzisztensen sikerül ezt a teljesítményt hoznia. 

Lényeg a lényeg, 3 pontot ért ez a hullagyenge játék is, és megvan Pioli első győzelme a padon, a Milan pedig előrelépett (*dobpergés*) a tabella 10. helyére

Játékosértékelések

Donnarumma: Ezúttal nem kellett komolyabb bravúrokat bemutatnia, de különösebben nem is unatkozott, folyamatosan munkában volt. 6 meccse folyamatosan megrezgett a háló mögötte, ma végre kapott gól nélkül tudott zárni - 7.

Duarte: Az első félidő egyik pozitívuma volt a brazil játéka a jobb oldalon, annak ellenére, hogy egy számára teljesen idegen szerepkörben próbálta ki Pioli, és ez idáig mindössze 1 tétmeccset játszott a csapatban (így különösebben összeszokva sem volt a társakkal) meglehetősen stabil teljesítményt nyújtott, egyáltalán nem éreztük, hogy veszélyben forogna a jobb oldalunk. Aztán a második félidőben még magabiztosabb volt középen, jó igazolásnak tűnik - 7.

Musacchio: Nem volt gond az argentinnal, de valahogy jobban nézett ki a Duarte-Romagnoli belsőtengely, mint a Musacchio-Romagnoli - 6. 

Romagnoli: Jó meccse volt a Capitanónak, védekezésben 8-ból 6 párharcot megnyert, és mind lábbal (négyszer), mind fejjel (háromszor) ő tisztázott a legtöbbet a pályán - 7,5.

Theo Hernandez: Ezúttal is kishíján gólt szerzett, védőként megint az egyik legveszélyesebb játékosunk volt, továbbra is elképesztő a srác - 7,5.

Paquetá: Ahogy már szó volt róla, aktív volt, de a hatékonysága nagyon lehúzza az értékelését - 5,5.

Bennacer: Szintén esett már szó Ismaelről, mindenütt ott volt a pályán és imádjuk benne, hogy akár a saját tizenhatosunktól is képes előretörni a támadóharmadig (csatolunk is egy összefoglalót a játékáról - érdemes megnézni), ám a védekezésbeli hibái nála is rontják az összképet - 6.

Ismaël Bennacer Vs SPALpic.twitter.com/meG9wlgsiE

— BNS Comps (@BnsComps) October 31, 2019

 Kessié: Különösen az első félidőben borzalmas volt az elefántcsontparti, hajmeresztő eladott labdái voltak, amelyet a San Siro közönsége is komoly felhördüléssel fogadott. Talán ő játszik a legtöbb hibával, és hiába vannak emellett elvétve jó megoldásai is, lassan ellehetne gondolkozni Krunic bevetésén a helyén - 5. 

Castillejo: Nagyon gyenge volt a szöszi, szinte semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, pedig megkapta a lehetőséget és a bizalmat Piolitól, hogy Susót kiszorítsa a csapatból. Akár már januárban mehetne vissza Hispániába - 5.

Piatek: 3 lövése volt, és 14 jó passza, szóval nem volt túl aktív, bár ehhez a kiszolgálás is hozzájárult. A szabadrúgásokat ezúttal is gyakran kiharcolta (4-szer), és ebből az egyik Suso gólját eredményezte - 6.

Calhanoglu: Erős visszalépés volt ez a meccs a töröktől a Lecce és a Roma ellen látottakhoz képest, 70%-ot sem érte el a passzrátája, és a két lövése is gyenge volt, illetve mezőnyben sem volt túl aktív - 5,5.

Calabria: Ezúttal kicsit összeszedte magát a fiunk, nem vétett komolyabb hibákat, stabil volt - 6,5. 

Suso: Fentebb jellemeztük a teljesítményét - 7,5.

Bonaventura: Jackie Boyt a kevés pályán töltött idő miatt nem tudjuk értékelni, de örülünk, hogy újra láttuk.

Ezúttal nem tudunk egyértelműen állást foglalni, így megkérdezzük:

Összefoglaló

Feszített a tempó, vasárnap folytatás a Lazio ellen, Forza Rossoneri!