Lassan megszokjuk a Juve otthonában, hogy hiába mutatunk pozitív jeleket és nyújtunk kiegyensúlyozott teljesítményt, a végén ugyanúgy 0 ponttal távozunk, és rendre Dybala a végzetünk. Különösen nehéz megemészteni egy ilyen mérkőzést a csapat mostani, szorított szituációjában, de mint mindig, most is higgadtan elemeztük a látottakat és értékeltük a játékosokat. 

- Az érzésünk, amikor képesek vagyunk olyan játékra, amellyel méltó ellenfelei vagyunk a Juvénak, de a végén kevésnek bizonyul és a tabella 14. helyéig csúszunk vissza, mert hónapokat dobtunk ki a kukába a zseniális Giampaolóval. Ez utóbbit már tisztán látjuk, a kopasszal fejlődik a csapat játéka és a játékosok teljesítménye, ám a Juve ellen - különösen idegenben - a legapróbb hibák sem férnek bele, mi pedig néhányat továbbra sem tudtunk kiküszöbölni.

Pioli ahogy a beharangozónkban is megírtuk, maradt a 4-3-3-as rendszernél és csak két helyen változtatott a Lazio elleni csapaton Suso és Conti benevezésével. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a meccs utáni sajtótájékoztatón rákérdeztek a Misternél, tulajdonképpen miért próbálta ki edzésen a 3-4-2-1-es szisztémát és egyáltalán honnan jött az ötlet, edzőnktől pedig egy kicsit hárítva az a válasz érkezett, hogy nem látja hatékonynak a háromvédős rendszert. Az elképzelést sokunk üdvözölte, de ha Pioli ilyen határozottan sutba vágta, akkor valószínűleg elég kiábrándítóan festhetett a tréningen.

4-3-3: Donnarumma - Conti, Duarte, Romagnoli, Theo - Paquetá, Bennacer, Krunic - Suso, Piatek, Calhanoglu - ami a játékosok hőtérképei alapján a pályán valahogy így (képünkön) rajzolódott ki. Már meg sem lepődtünk rajta: Theo rendre a középpályássor vonalában tűnt fel, Hakan pedig bár papíron baloldalra volt pozícionálva, valójában kötetlen szerepkörében bárhol feltűnt a mezőnyben. Egyébként labda nélkül Suso is abszolút középre helyezkedett, védekezésnél Pioli karácsonyfa felállásba parancsolta a srácokat az első félidőben.

...Az első félidőben, amire különösen szívesen gondolhatunk vissza. Nehéz megmondani, hogy a meccskép mennyiben volt köszönhető a Juve mostanában mutatott gyengébb formájának, ám azt semmi esetre sem lehet elvenni a csapattól, hogy kifejezetten szervezetten és megfontoltan futballoztunk. Lassítottuk a mérkőzés iramát amikor kellett, de közben nem is ijedtünk meg, és olykor keményen letámadtunk (ikonikus jelenet volt például, amikor a 30. perc környékén Bentancurt 3 játékosunk is terrorizálta a Juve térfelén), labdaszerzések esetén pedig bátran megindultunk előre - nem is volt ezekből kevés, és főleg Paquetát illeti dicséret, aki csak az első félidőben 6 elcsent labdát tett a közösbe. Tavaly is láttuk, amikor Gattuso jellemzően a saját tizenhatosunkhoz parkolta le a csapatot védekezésnél, hogy lehet számítani a braziltól jó védőmunkára, de idén e tekintetben ez a Juventus elleni volt a legkomolyabb teljesítménye - Ronaldótól és Matuiditől is úgy vette el a zsugát, mint kisgyermekektől a játékszerüket. Ha már Ronaldo, a portugált hatalmas meglepetésünkre Conti is alaposan féken tartotta, a kétszeresen is térdszalagszakadást szenvedő hátvédünk olyan játékkal rukkolt elő, amitől teljesen leszakadt az arcunk. A Lecce és a Roma ellen még kabaréba illő produkciója után most 5 szerelés, 6 tisztázás, 1 blokkolt beadás, 3 kreált helyzet és 1 sikeres csel volt a mérlege (a mellette szenvedő Ronaldót pedig az 55. percben le is kellett kapnia Sarrinak - kétségtelenül ez szolgáltatta a találkozó legnagyobb hírverését). Paquetá és Conti mellett több játékosunkat is dicséret illeti az első félidőért, ám hiába a sok pozitív jel és egyéni teljesítmény, 

Ha elől elfogy a tudomány

Ugyan az első félidőben több kapura lövésünk volt, mint a Juvénak, ez elsősorban a torinóiak kritikája, hiszen nekünk látványosan megzuhant a kreativitásunk a támadóharmadhoz érve, és ha el is jutottunk komoly helyzetig, akkor csúnyán elpuskáztuk azt. Lásd Piatek esetében, aki ha jobban koncentrál Suso egyik beadásánál - mint ahogy tavaly fele annyira pontos tálalásokat is könnyűszerrel gólra váltott a lengyel -, akkor simán előnnyel mehettünk volna a szünetre a gobbik ellen. Hűen tükrözi ezt az égető problémát a 12 meccs alatt szerzett 11 gólunk - Piolinak ez a statisztika okozhatja a legnagyobb fejtörést.

A Juve kapuja előtt kevesek voltunk, de még így is az egyik legbiztatóbb első félidőnket tudtuk le a szezonban, és ebből Conti a párharcaival vastagon kivette a részét | Fotó: MilanLive.it

A találkozó alakulásába a második játékrészben sem érkezett érdemi változás, továbbra is inkább az történt a pályán, amit mi szerettünk volna, Sarri számára pedig kezdett kínossá válni a szitu, és Ronaldo lecserélése után a 60. percben már annak a Douglas Costának a behozatalával is megpróbált belenyúlni a meccsbe, aki a hétközi BL fordulóban a Lokomotiv Moszkva ellen a 93. percben húzta ki őt a csávából. Csakhogy Pioli sem adta könnyen magát, érezte, hogy a Juventus ezúttal verhető ellenfél, úgyhogy offenzívan válaszolt Bonaventura és Leao beállításával a 70. perc előtt. Ezzel egy formációváltást is eszközöltünk, átálltunk 4-2-3-1-re, amiben Bennacer mellé Paquetát húzta vissza a kopasz - minden bizonnyal az első félidőben látott jó védőteljesítménye miatt -, a Krunic helyére érkező Jacket pedig a támadóharmadba, középre vezényelte, míg a portugál posztra érkezett Pjona helyett. Ez volt az összecsapás legizgalmasabb szakasza, mindkét csapat ment előre a 3 pontért és valójában nem is vallottunk kudarcot, mert Calhanoglu révén több ígéretes próbálkozással is veszélyeztettük Szczesny kapuját, de a lengyel hálóőr stabilan állt a lábán. Majd jött egy bosszantó megingás a védelemtől és az addig kitűnően teljesítő Romagnolitól, vagy úgyis fogalmazhatnánk, hogy jött az ügyeletes halálosztónk, Dybala, és ment is a levesbe amit 77 percen keresztül felépítettünk... Az argentin hazai környezetben 5 meccsen 5 gólt vert nekünk, ám ha ez önmagában még nem lenne elég fájdalmas, ha teheti mindig a mérkőzés utolsó etapjában találja a góljait - rémálmainkban fog visszaköszönni a maszkos gólöröme. Kár érte. Nagyon kár.

Játékosértékelések

Donnarumma: Jól végezte a dolgát, a gólról nem tehetett, sőt, Dybalával szemben kétszer is kiszolgáltatott helyzetbe került, de másodszor bravúrral hárítani tudott - 6,5.

Conti: Váratlan megoldást szolgáltatott a jobbhátvéd krízisre, pedig már majdnem Lord Boriniért könyörögtünk. Reméljük, hogy Piolinak sikerült felépítenie a srácot és ez a performansz nem csak egy fellángolás volt tőle, MotM? - 7,5.

Duarte: A statisztikai mutatói meglehetősen gyengére sikeredtek, csupán 1 blokkot és 1 tisztázást jegyeztek fel neki, de mégis stabil játékot nyújtott és a Lazio elleni meccsel ellentétben most nem vétett komoly hibát - 6.

Romagnoli: A védelemben a munka piszkos része neki jutott, és tökéletesen állta is a sarat, amíg nem jött Dybala, hogy kibabráljon vele. Nyilván ez lehúzza az értékelését, de nem megyünk el szó nélkül amellett, hogy 87%-al passzolt, 6 labdaszerzése volt, és 7 tisztázása - 5,5.

Theo Hernandez: Megint a francia oldalán futott a támadásaink többsége (47%), de ezúttal nem volt olyan hatékony (bár volt egy igencsak megsüvegelendő lökete jó 30-ról), átlagos játékot hozott - 6.

Paquetá: A másik brazilunk viszont számokban kirívóan jó meccsel zárt, 32 passzából 30 sikeres volt (közel sem mindig jellemző rá ez a pontosság), és végül 8 labdaszerzést szorgoskodott össze, ám sajnos könnyelmű eladott labdák is jellemezték. Olykor bosszantó tud lenni a tipikus a jelenetsor, amikor talppal átveszi a labdát, rátekeredik, lelassul a támadásunk, majd ráadásul még a trükkje sem jön össze, és fordul belőle az ellenfél - háromszor láttuk ezt a Juve ellen - 6,5.

Bennacer: Dominált és diktálta a tempót: hátulról ötször is áthámozta magát az emberén (Higannyal a bolondját járatta), emellett labdaszerzéseivel (6) és passzpontosságával (87%) is jeleskedett - 7,5.

A Juve ellen is a legjobbak között - örömmel konstatáljuk, hogy bebetonozta magát a kezdőbe az algériai | Fotó: twitter

Krunic: A támadóharmadban 100%-osan passzolt (11/11) és meglepően aktívan kivette a részét a kombinatív játékokból, de túlzásba is vitte a színezést, mert nála is becsúsztak csúnyán elszórt labdák, amelyek után kontrával jöhetett a Juve. Összességében azért csalódást nem okozott, és megnéznénk a Napoli ellen is Kessié helyett - 6. 

Suso: Jól kezdte a meccset, volt egy assziszttal felérő passza Pistolerónak, és Contival több ízben összetudott játszani, viszont később nem igazán tudott tényező lenni, 7 keresztlabdájából 6 is célt tévesztett - 5,5. 

Piatek: Újabb strigula a lengyel borzasztó meccsei közé az idei szezonban - ha valaki még egyáltalán számolja őket -, pedig ezúttal kapott olyan labdákat, amelyekkel igazán lubickolni szokott. A területeket meg is futotta, de a befejezései sajnos nudlik - 5.

Calhanoglu: Írtunk róla egy keveset a facebook oldalunkon is, lusta módon azt nemes egyszerűséggel átemelnénk ide:  5-ször tüzelt a török és 3-szor kaput is talált - ráadásul éles, kellemetlen löketeket adott le Szczesnynek, ám a lengyel portás jó napot fogott ki, és biztos kézzel hárította őket. Kebabosunk a kókler Giampaolo irányítása alatt az egyik legnagyobb kerékkötőnk volt és szinte minden meccsünk után habzó szájjal ekéztük, most Pioli érkezésével 5 találkozóból 4 alkalmával aktív volt és kifejezetten értékelhető teljesítményt nyújtott. Rajta is jól látszik, hogy MG-vel hónapokat pazaroltunk el - a kopasszal mintha kicserélték volna a tízesünket - 6,5.

Leao: Sokkal veszélyesebben mozgott, mint Piatek, de nem sikerült helyzetbe kerülnie - igaz, ez egy alkalommal nem rajta múlott, hanem Bonaventura gyatra passzán, akkor ajtó-ablak szituba kerülhetett volna a portugál. Sajnálhatjuk, mivel Pioli elmondása szerint a Lazio elleni meccs után leült elemezni Leaóval a befejezéseit, így talán egy koncentráltabb megoldást láttunk volna tőle, mint a legutóbbi mérkőzésen - 6.

Bonaventura: Látszott a meccshiány rajta, különösen az imént említett elvétett passzáért kár, sajnos nem tudott lendíteni a csapaton - 5,5.

Rebic: A véghajrára érkezett, így nem tudjuk értékelni, de mindenképp voltak biztató megmozdulásai végre.

Összefoglaló

 Válogatott szünet következik, majd érkezik a San Siróba Ancelotti krízisben lévő, 5 mérkőzés óta nyeretlen Napolija. Forza Rossoneri!