Tudtuk, hogy körülbelül semmi sem szól mellettünk, de a szurkoló mindig reménykedik, mindig próbál valamibe kapaszkodni - Mi ezúttal a Madonnina jellegébe vetettük a bizodalmunkat, miszerint ez mindig háromesélyes összecsapás, nüanszok döntenek és adott esetben Nekünk is simán kijöhet a lépés, de ennek csak egy újabb józanító pofon lett az eredménye. Hajtás után kiértékeljük a Derbyt.

A mérkőzés beharangozójában említettük, hogy megjósolhatatlan a csapat kezdőtizenegye szombat estére, Giampaolónak pedig a Hellas elleni meccshez hasonlóan most is sikerült meglepnie bennünket a hivatalos összeállítás kihirdetésekor. Leao benevezése mondjuk pozitívumként hatott, bátor húzás volt, ám Biglia szerepeltetésével rögtön sikerült valamelyest csalódást is okoznia. Persze, utóbbi döntését újfent megindokolta az argentin taktikai érettségének kiemelésével, de ezzel csak méginkább kihozta a legtöbb drukkert a béketűréséből. Tulajdonképpen a portugállal a kezdőnkben visszatértünk a Mister által leginkább preferált 4-3-1-2-höz, a trequartista pozíciójában Susóval. Eredetileg legalábbis így volt, azonban mérkőzés közben inkább 4-3-3-nak nézett ki a formáció, hiszen a kis spanyol ösztönösen jobbra húzódott a labdákért, Leao pedig egészen balra mozgott ki a szabad területeket keresve. Szóval a szombati kezdőcsapat egy újabb kísérletezés (kapkodás?) része volt Giampaolónál, szemben Contéval, aki kiforrott elképzeléseivel már rég meghatározta az irányt az Inter számára. Valljuk be, szarul is indult ez a sztori.

Conte kapcsán érdességképp megjegyeznénk, hogy a Covercianóban (Itália híres edzőiskolája) pont a 4-3-1-2-es felállásból készítette a szakdolgozatát, amelyben kitért a formáció erősségeire, gyengeségeire, a benne lévő védelmi és támadó átrendeződésekre, illetve a labda nélküli mozgásokra is. Így vélhetően igazi csemege volt számára Giampaolo Milanja, és tény: a játékképen is abszolút az Inter dominanciája mutatkozott meg. Az Udinese és a Slavia Praha ellen némileg döcögött a kék-feketék szekere, de ellenünk az történt a pályán, amit Ők akartak. Ült a merda 3-5-2-es rendszere - és az abban lévő szélsőjáték -, amivel lényegében az összes csapatrészben létszámfölényt tudtak kialakítani. Szomorú, de ha nincs egy extraklasszis Donnarummánk, akkor könnyen belefuthattunk volna egy mészárlásba is.

Pacsi, Gigio - Ezeknek a heroikus védéseidnek köszönhetően legalább az eredmény nem olyan gáz 

Alárendeltségünket a mérkőzésen jól tükrözi, hogy egyetlen egy kapura tartó lövésünk volt, amíg az Inter hétszer veszélyeztetett. Bár ezen annyira meg sem lepődtünk, hiszen a whoscored adatai rámutattak, hogy a kapura lövéseket illetően csontutolsók vagyunk az egész ligában, meccsenként 2.3 löketet eresztünk kapura, amire nincsenek jelzők, hogy mennyire gyenge mutató.

Játékosértékelések

Donnarumma: Eleget magasztaltuk - 7,5.

Conti: Az első félideje vállalható volt, de a másodikra sajnos nagyon visszaesett. Kicsit talán el is fáradt, és jöttek a hajmeresztő védelmi hibák Tőle, az egyik például azt a szabadrúgást eredményezte az Inter számára, amiből megérkezett Brozovic malacgólja. Valószínűleg Calabria - miután csak egy mérkőzéses eltiltást kapott - visszatér a kezdőbe a Toro ellen, amivel Conti újra parkolópályára kerül, így pedig nehéz lesz formába hoznia magát emberünknek - 5,5.

Musacchio: A Verona ellen a legjobb játékosunk volt, szombaton sem volt komolyabb hibája. Ő az egyetlen a keretből, akiről elmondhatjuk, hogy tavalyhoz képest Giampaolo alatt mutat némi fejlődést - 6.

Romagnoli: Nem volt jó, a fene vigye el. Előzetesen külön kiemeltük, hogy tűpontos játékra van szükség Tőle ahhoz, hogy legyen bármi esélyünk az Inter ellen, ez sajnos nem jött össze. Ahogy márciusban, úgy most is fejeltek mellőle egy gólt, és azon kívül is több hiba esett a játékába. Nem volt éles, szokatlanul nem - 5,5.

Rodriguez: Mintha csak Ő lenne az illusztráció a "halvérű" ember kifejezésre a szótárban. Borzasztó volt, ennyire indiszponáltnak talán még sosem láttuk piros-feketében. Bántóan lassú volt, a forgolódásai Benny Hill zenei aláfestésért kiáltottak, csúcsra járatta a körülményességet, és még egy gólpasszt is kis híján kiosztott Lukakunak. Egyszerűen tényleg érthetetlen, hogy miként lehet ekkora differencia a Milan, és a válogatottbeli teljesítménye között. Viszont valószínűleg be is telt a pohár, és kijátszotta magát a kezdőből. 8 meccs híján százados a csapatban, de úgy tűnik, hogy őrségváltás lesz a balbekk pozícióban Theónak köszönhetően - 4,5.

Kessié: Fizikális volt, sokat futott és ütközött, de körülbelül ennyi pozitívum volt a játékában - ellenben a szokásos buta hibákból annál több volt - 5,5.

Biglia: Hozta a szokásos alibit. Értjük Mi, hogy van riszpektje az öltözőben, hogy sokat kommunikál a pályán és irányítani próbálja a társakat, de ettől még közel sem produktív a pali, előre és hátrafelé is erős középszer amit nyújt. Az embernek egy kicsit olyan érzése van vele kapcsolatban, mintha az ő tempójában akár 180 percet is lazán végig tudna futballozni. Kevés - 5.

Calhanoglu: Fárasztó már értékelni is a törököt, annyira hozzászoktunk már a színtelen-szagtalan teljesítményéhez. Nem lógott ki különösebben lefelé, de semmi extrát sem hozott, inkább csak a rémes technikai hibái maradtak emlékezetesek - 5,5.

Suso: Az egyetlen valamire való helyzetünk (esetleg Theo kapufáját leszámítva) az Ő egészpályás szólója volt, mennybe mehetett volna, de nem volt szíve leadni, így az egyik legnagyobb bűnbakká vált. Viszont még így is a jobbak közé tartozott, ami komoly kritikája a csapatnak - 6.

Piatek: Nem jött be az a forgatókönyv, amit reméltünk, hogy az Inter ellen lesznek területei, amelyekben kihasználhatja az erényeit, sajnos momentuma sem nagyon akadt a lengyelnek. Ekézhetnénk, de megfelelő kiszolgálást ezúttal sem kapott - 5,5.

Leao: Óriási pozitívum a srác, a legnagyobb veszélyt Ő jelentette az Interre. Olyan, mintha lenne egy új, felupgradelt Niangunk, akit nem zavar a labda, belevaló és technikás. Abszolút nem volt megilletődve - sőt, inkább lazaság sütött róla egy Madonninán -, bátran felvállalta az 1v1-eket, és jó döntéseket hozott, kezdőben a helye - 7.

Nem értjük, hogyan juthatott ez idáig csak 16 percecske Neked, de most kicsaptad az asztalra a hímvesszőt

Cserék:

Paquetá: Aktívan szállt be a meccsbe, de neki is sok hiba csúszott a játékába, nem tudott istenigazából lendíteni rajtunk. Egyébként hiányzott a kezdőből, a kebabosnál mindenképp többet tudott volna hozzátenni a játékunkhoz, és valahol luxus, hogy egy 35 milliós brazil válogatott spílert a padon jegelünk. Meg kellene találni a helyét a csapatban, noha őszintén szólva egy kicsit az volt a benyomásunk szombaton, mintha a miniaffér közte és Giampaolo között a "brazilságról" már valamelyest megtörte volna. Voltak lehetőségei 1v1-es szituációk meghúzására, de inkább csak hátrapasszokat választott. Igaz, az már Gattusónál is jellemző volt, hogy próbáljuk némileg kiölni a játékából a trükközést, mi pedig ezt nagyon sajnáljuk, hiszen eleinte amolyan Neymar-féle varázslatokat is csuklóból előrántott a cilinderéből. Persze, valóban nem kell azokat túlzásba vinni, de az sem megoldás, ha szinte tiltjuk neki. Amennyiben ez a helyzet állandósul nála, úgy nem biztos, hogy látunk igazán jó Paquét Milan mezben - 5,5.

Theo Hernandez: RR játéka üvöltött a cseréért, a francia pedig pont azt az energiát és dinamikát hozta meg a csapatba, amit vártunk tőle. Kár, hogy a lövése csak kapufáig jutott, de így is nagyon ígéretes debütálást tudhat magáénak. Reméljük, csütörtökön már az első perctől Őt figyelhetjük a balszárnyunkon - 6,5.

Rebic: A horvát nem sok időt töltött a pályán, de azalatt hasonló benyomást tett ránk, mint a Hellas ellen. Agresszív és technikás, jól jön a csapatnak a szláv virtusa - 6.

Tovább kell variálni a csapaton, Mister

Ha már eddig kísérletezett Giampaolo, most már nem szabad leállnia, és az ötödik fordulóban megint egy új kezdő tizenegyet kell pályára küldenie, hacsak nem akarja, hogy idő előtt véget érjen a milánói pályafutása. Egyértelműnek tűnik, hogy az edző mintha ragaszkodna azokhoz a játékosokhoz, akikkel megkezdte az alapozást, akikkel a legtöbb időt együtt töltötte és akiknek a legtöbb gondolatát áttudta adni, de tisztán látszik, hogy Theo Hernandezt, Banncert, Leaót és Rebicet be kell építenie a csapatba, hiszen azt a minőséget, amit ők képviselnek, nem hagyhatjuk a padon. Sőt, tovább megyünk, Jack Bonaventura visszatérésének is eljött az ideje. Lépnie kell Giampaolónak, mert a jelenlegi csapat rémgyenge, Mi, drukkerek pedig türelmetlenek vagyunk, és már meg is jelentek a különböző közösségi média felületeken a #GiampaoloOut hashtagek.

Csütörtök este a Torino ellen lesz lehetősége a javításra a csapatnak. A bikák kikaptak az eddig bukdácsoló Sampdoriától, de erről bővebben később, mérkőzés beharangozójában. Forza Rossoneri!