Két vereséget követően öreg barátunk, Vincenzo Montella Fiorentináját látjuk vendégül a Serie A hatodik fordulójában. Szomorú, de jelenleg akár alsóházi rangadóként is lehetne fémjelezni a találkozót - mindkét csapatnak életbevágóan fontos lenne, hogy fentebb kússzon a tabellán, így kimondottan izgalmas összecsapásra van kilátás vasárnap este a San Siróban.

Nagy várakozással indult a violák szezonja, ugyanis a Della Valle család 17 év kormányzás után eladta a klubot az olasz-amerikai milliárdos Rocco Commissónak (mintegy 160 millió euró körüli összegért), és az üzletember amolyan Berlusconi-mintára nagy csillogásban, szinte vörös szőnyegen besétálva a 400 ezres Firenzébe komoly változásokat ígért a csapat szurkolóinak. Commisso egyébként régóta beakarta vásárolni magát az olasz fociba, tudjuk, hogy a Milant is megkörnyékezte, de a kínai kóklerekkel nem tudott eredményes tárgyalásokat folytatni. Jó kérdés - ha kicsit elkalandozunk -, hogy melyik amerikai tulajdonosi profil a szimpatikusabb: az Elliott, akik úgy sakkoznak, hogy később a lehető legnagyobb nyereséggel adjanak túl a csapaton, vagy egy olyan manus, aki hobbiból, a saját renoméját fényesítve akar felemelni egy klubot.

Rocco bácsinak bizonyosan nehéz lenne Gazidisszel közös nevezőre jutnia | Fotó: Forbes

Commisso ígéretéhez híven nem csak, hogy megtartotta Chiesát, és leszerződtette mondjuk Boatenget, Pulgart, Dalbertet vagy Badeljt a csapathoz, de elhozta Riberyt is a szurkolóknak. A francia leigazolásával jelezte igazán, hogy visszaszeretné hozni a 90'-es évek hangulatát a violákhoz, amikor olyan spílerek futkároztak a pályán, mint Batistuta, vagy Rui Costa. A Maestrót ugye 2001-ben, a klub csődbe menetele előtt tudtuk megszerezni 42 millióért - the good old days, bárcsak most is egy olyan trequartista állna Giampaolo rendelkezésére a keretben, mint a portugál volt. A csőd után az olasz negyedosztályban folytatta a Fior, és noha visszaküzdötték magukat az élvonalba, azóta sem csillogtak a régi fényükben. Most Commisso elhozta a drukkereknek a reményt, de a szezon kezdet nem egészen úgy alakult, ahogy várták. Őrült meccsel kezdtek a Napoli ellen, ahol 4-3-ra maradtak alul - egyébként nagyon biztató formát mutatva, aztán idegenben kikaptak a Genoa ellen, ezt követte két döntetlen a Juventus és az Atalanta ellen, majd szerdán megérkezett az első 3 pont a zsákba a Samp ellen. Ezzel az eredménysorral jelenleg a tabella 15. helyét foglalják el, de jól látszik, hogy ez a helyezés csalóka lehet, hiszen baromi nehéz sorsolással nyitottak. Egyedül a Genoa elleni vereség fest rosszul, a többi mind vállalható kategória, és valójában nem is nyújtottak gyenge teljesítményt ezeken a mérkőzéseken. Ez valahol meglepő is lehet, hiszen az a Montella irányítja a csapatot, akinek edzősködése a Milannál az elmúlt 10 év talán legzordabb időszakát hozta el nekünk, és a Fiornál tavalyi kinevezése után hajszál híján kipottyant a lilákkal.

Emlékszünk még erre a csábos mosolyra, ugye? | Fotó: PremierSport

Azok után, hogy nálunk csúnyán felsült egy komoly, újjáépítő projekt élén, joggal merül merül fel a kérdés, hogy jó lóra tett-e Commisso, amikor Vince kezébe adta az érájának indítását. Az idő majd eldönti, mindenesetre jelenleg 3-5-2-es hadrendben játszatja a violákat, vagyis furcsamód tovább lépett a nálunk orrvérzésig erőltetett 4-3-3-ról. Ezt a 3-5-2-t már láttuk a szezonban Contétól, az nagyon nem ízlett nekünk, de afelől nincs sok kétségünk, hogy a Montella-féle rendszer feleannyi tartalommal van megtöltve, mint Conte 3-5-2-je. 

A kezdőjük várhatóan így fog kinézni: Dragowski - Caceres, Pezzella, Milenkovic - Dalbert, Castrovilli, Badelj, Pulgar, Lirola - Ribery, Chiesa.

Nem is kell különösebben ragozni, hogy a Ribery-Chiesa duóval nagyon kell vigyáznunk. 1 gólt, és 1 gólpasszt jegyez mindkettőjük 5 forduló alatt, a whoscorednál a francia 7.24-es átlagértéket tudhat magáénak, míg Chiesa 7.41-eset, amely számok jelzésértékűek arra vonatkozóan, hogy a két játékos igazi jolly joker a csapatban. Utóbbi döntötte el ráadásul a tavalyi Milan-Fiorentinát is, igaz, abban a gólban sáros volt valamelyest Donnarumma is. Érdemes megemlíteni, hogy a Bolognától 10 millióért szerződtetett Pulgar is 7.30-as átlaggal büszkélkedhet, masszív játékot hoz a középpályán.

A Fiorentinát bemutattuk, kanyarodjunk rá a Milanra. Nem egyszerű a meccs felvezetése a Mi szempontunkból, hiszen tele vagyunk kételyekkel. Egyszer azt olvassuk, hogy Giampaolo állása veszélyben lehet a mérkőzés kimenetelétől függően (plusz esetleg a genovai kirándulástól), és bedobja a sajtó Allegri, Spalletti, Gattuso és Ranieri nevét is, majd egy következő forrásból már az jön szembe velünk, hogy a Mister állása tuti biztos, a holnapi találkozó eredményétől függetlenül. Aztán azt olvassuk, hogy a Louis Vuitton céghez köthető LVMH csoport a kőgazdag Bernard Aranulttal az élén érdeklődik az Elliottnál a klub megvétele iránt, majd a következő órában rögtön megkapjuk a cáfolatot is. Nem tudjuk már, hogy mire számítsunk, azonban egy dolog legalább biztosnak tűnik: a kezdőtizenegy vasárnapra.

Győztes csapaton ne változtass

- Mondhatnánk viccesen, de a Donnarumma - Calabria, Musacchio, Romagnoli, Theo - Kessié, Bennacer, Calhanoglu - Suso, Piatek, Leao kezdő tényleg nem nézett ki olyan vészesen rosszul 60 percig a Toro ellen. Giampaolo a sajtótájékoztatóján szögezte le, hogy nem szeretne változtatni, hiszen: "a megkezdett úton kell folytatni, és végül a játékosok karakterisztikája meghatározza majd a játékstílust."

Szóval edzőnk próbál nem pánikolni, bízik benne, hogy előbb-utóbb beérik a munkája és összeáll az általa megálmodott játékstílus. Persze, Mi már egyre nehezebben tudunk bízni ebben, de ha fejen állunk sem tudunk mást tenni, mint remélni. Az a verzió nem fog megvalósulni - részünkről legalábbis -, hogy a csapat ellen szurkoljunk, hogy felállítsák az edzőt.

Izomsérülése után a vártnál korábban visszatért az edzésekhez Paquetá is, akivel tovább nőnek a Mister variációs lehetőségei. Ha nem a Fiorentina ellen játszanánk, biztos ellőnénk, hogy a brazilt vagy Bonaventurát követeljük Calhanoglu helyére a kezdőbe, csakhogy az Opta statisztikái szerint kebabosunk kedvenc ellenfele a violák. Négy meccsen 3 gólt és 3 gólpasszt jegyez ellenük, tehát minden okunk megvan arra, hogy azt higgyük, vasárnap jön Hakan évi 2-3 igazán értékelhető teljesítményének egyike.

Továbbá kíváncsiak várjuk, hogy a kezdőben ragadt új igazolásaink ott folytatják-e, ahol a Toro ellen abbahagyták, de leginkább arra várunk, hogy Piatek töltse meg a rohadt tárát, és verje be végre a helyzeteit úgy, ahogy megszoktuk Tőle tavaly.

A beharangozónkat pedig ismét egy TOP5-ös gólösszeállítással zárjuk a Milan-Fior meccsekről, ebben sem akármilyen találatok kaptak helyet. Crespo és Bacca kilövi a hosszút, Gatta(!) a rövidbe ragasztja fel, Dulifuli is pazarul tekeri el, Ibra pedig... hát, Ő nem is tud kis gólt rúgni.

Vasárnap 20:45, Forza Rossoneri!