Szinte már fohászkodtunk, hogy menesszék Giampaolót a padról - megkaptuk, de azt nem láttuk jönni, hogy a helyére azt a Stefano Piolit ülteti le a klub, aki legutóbb csúnyán megbukott az Internél és a Fiorentinánál is. Csöbörből vödörbe? Értékeljük az edzőcserét.

Marco Giampaolo 111 nap után távozott a klub éléről, és ezzel történelmet írt, hisz korábban még egy edző sem volt ilyen rövid ideig a Milan kötelékében. Valószínűleg nem így akarta letenni a névjegyét, de túl nagy falat volt számára a projektünk. Szerettük volna, hogy működjön ez a kapcsolat - többször leírtuk, hogy jó referenciával érkezett az öreg Marco, egy karakteres, stílusos Sampdoriát maga mögött hagyva, de nem bírta el a Milan padja okozta nyomást, és hibát hibára halmozott.

Kezdve azzal, hogy az egész előszezont a 4-3-1-2-es, védjegyének számító felállásnak szentelte, amit egy forduló után, az Udinese elleni vereséget követően rögtön dobott a kukába. Miről árulkodott ez a lépés? Szerintünk arról, hogy még a saját filozófiájában sem bízott igazán. Kezdődött a kapkodás, jött a karácsonyfa, amiből később 4-3-3 lett, miközben a játékunk végig nézhetetlen volt (egy Torino elleni első félidőt leszámítva). Hiába zengtek korábban ódákat Giampaolo stílusjegyeiről, Mi ebből semmit sem láttunk, sőt, körülbelül fogalmunk sem volt, hogy milyen focit próbál valójában játszatni a Mister. Valamiért nem tudta átadni a játékosoknak az ötleteit, ám ha ez nem lett volna önmagában elég, még az új igazolásaink beépítését sem szorgalmazta különösebben. Leaót az Inter elleni meccsig jegelte, Bennacert - akit messiásként vártunk az Afrika Kupa legjobb játékosaként - sem igazán preferálta, Rebicet és Krunicot pedig a mai napig alig láttuk piros-feketében. Eközben orrvérzésig erőltette Calhanoglut, Susót, Piateket vagy Bigliát, és főleg az első két játékossal szemben ez kifejezetten érthetetlen húzás volt.

Hosszasan lehetne elemezgetni, boncolgatni még a munkáját, de a lényeg az, hogy elszúrta. Indokolt volt a váltás és láttuk is a fényt az alagút végén amikor hétfőn arról olvastunk, hogy a csapat Luciano Spallettivel tárgyal, de...

Egy másik kopasz-olasz edző lett a befutó - karcol a kép, valahogy így éreztünk. Sajnos Spalletti végkielégítése az Internél túl nagy komplikációt jelentett a vezetőségnek, és új opció után néztek, amit gyorsan nyélbe is ütöttek Piolival. Nehéz még megemészteni ezt a sztorit, hisz állítólag Mr. Silver rábólintott volna az ajánlatunkra, ha sikerül a kuzinokkal megegyeznie. Mi szívesen vártunk volna még 1-2 napot, hogy révbe érjen az egyezkedés a felek között, de Maldiniék inkább meghoztak egy gyors, és jóval olcsóbb döntést: Pioli ugyanis Spalletti 5 milliójával szemben csak 1.5-öt fog évente zsebre tenni a csapatnál, amivel a Serie A egyik legrosszabban kereső trénere lesz. Erős a kontraszt, nem is beszélve a két szakember eredményeiről. Lucianót ugyan a nagy sikerek elkerülték eddig pályafutása során, de arra tökéletes választásnak tűnt, hogy visszavezessen bennünket a Bajnokok Ligájába. Első Romás időszakában 1.86-os pontátlagot hozott, a másodikban 2.15-öt, az Internél pedig 1.80-at. Hogy Pioli mit tud felmutatni? 1.67 a Laziónál és az Internél egyaránt, míg a Fiornál egy impozáns 1.43-at, valamint az összmérlege: 106 győzelem, 81 döntetlen és 106 vereség. Ezeket a mutatókat látva cseppet sem meglepő, hogy az irányváltás után a drukkerek világszerte megtámadták a különböző közösségi média felületeket.

Pillanatok alatt a legnépszerűbb találatok közé sorakozott fel a #PioliOut hashtag a twitteren, ami jól mutatja, hogy mekkora frusztrációt váltott ki a szurkolókból az edző érkezésének híre. Tiltakoztunk, beindultak a mémgyárak, kereszttűzbe került Pioli mellett az egész vezetőség, és még a Curva Sud is megszólalt az ügyben. A Scaroni-Gazidis-Maldini-Boban-Massara ötöst azonban nem hatotta meg ez az egész kálvária, ma délután simán kinevezték az edzőt. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Giampaolónál rövidebb idő még egy mesternek sem szükségeltetett, hogy kivágja nálunk a biztosítékot, de Piolinak még őt is sikerült túlszárnyalnia: alig, hogy betette a lábát Milánóba, már is közutálatnak örvend. Ezt a szituációt pedig borzasztó nehéz lesz kezelnie az edzőnek, akinek a képességeivel szemben azok után, hogy könnyű szerrel lapátra tették Milánó másik felében és Firenzében is, amúgy sincsenek nagy elvárásaink.

Kaotikus a helyzet: a türelmünk szinte teljesen elfogyott, és ha Pioli kinevezése sem válik be, akkor fejeket fogunk követelni. Imádjuk, tiszteljük Maldinit és Bobant (by the way, Isten éltesse Zvonét!), de azzal nehéz mit kezdenünk, hogy 2014 óta a 8. edzőnket nevezzük ki a mai napon, és most is egy olyan személyt, aki már a kezdetektől borotvaélen fog táncolni. Nincs stabilitás, nincs folytonosság, így pedig nem lehet visszavezetni a Milant oda, ahova egyébként tartoznia kéne. Gazidis ha néha napján hallatja a hangját, akkor ez utóbbi mondatot mindig eldurrantja, de ezek egyelőre csak üres szavak a dél-afrikaitól.

És most hogyan tovább? 

Azzal szemernyit sem segítünk a csapatunkon, ha tovább toljuk a pioliout-ozást és tovább súlyosbítjuk a nyomást az edző vállán. Nem ő tehet róla, hogy a vezetőségnek rá esett a választása, ő csak megragadta a kínálkozó a lehetőséget. Végül is, inkább a Milan padja, mint a még szintén szabad Sampdoriáé vagy Genováé, ugye. Az mondjuk kicsit hátráltató tényező, hogy bevallottan Inter szurkoló, de a rohadt életbe, az ilyesmi lassan már lepereg rólunk. Nyelnünk kell egyet, le kell higgadnunk és meg kell próbálnunk megadni neki a bizalmat - ez a klub érdeke, bármennyire is csalódottak vagyunk. 

Már meg is tartotta az elő edzését Milanellóban, Lord Bonera is a stáb tagja | fotó: acmilan.com

Próbáltunk utánanézni, hogy milyen felállásokat preferált eddigi állomáshelyein leginkább Pioli, de úgy tűnik nincs igazi favoritja. A transfermakt szerint a 4-3-3 a kedvence, de elég gyakran előfordult nála a 4-2-3-1, a 4-4-2, vagy a 3-5-2 is, böngészve a korábbi meccseit. Szóval nem tudjuk mit várjunk tőle, kíváncsiak vagyunk, mindenesetre már Spalletti nevénél is felcsillant a szemünk egy esetleges 4-2-3-1-es felállásra, ami nálunk így festene: 

Donnarumma - Conti/Calabria, Duarte/Musacchio, Romagnoli, Theo Hernandez - Bennacer, Kessié - Rebic/Suso, Paquetá, Leao/Bonaventura - Piatek. 

Persze, ízlések és pofon, igazából csak az számít, hogy lássunk végre elképzelést a játékunkon.

Mint mindig, Forza Rossoneri!