Az esélytelenek nyugalmával - ezzel a címszóval vezethetnénk fel az esti mérkőzésünket, ugyanis a Serie A 12. fordulójában annak a Juvénak az otthonába látogatunk, amely a topligákat tekintve egyedül mondhatja el magáról, hogy novembert átlépve még nem talált legyőzőre - nem kergetünk irreális vágyálmokat, nem jók az esélyeink, de abban biztosak vagyunk, hogy nem fogunk feltett kézzel kimenni a gyepre Torinóban. Kezdjük a hangolódást a mérkőzésre: a Roma és a Lazio elleni meccsek után most is egy interjúval színesítjük a beharangozónkat, és a Juve - Milan alkalmával - ezúttal hazai vizekre evezve - egy népszerű blogot kerestünk fel, hogy válaszoljanak a két csapatot, és az összecsapást megcélzott kérdéseinkre.

Mindenek előtt érkezünk a várható kezdővel, amely szerint az előzetes hírekkel ellentétben Pioli nem húz váratlant és nyúl bele drasztikusan a mérkőzésbe egy háromvédős rendszerrel - csupán Conti és Suso az, akinek a benevezésével változtathat a Lazio elleni kezdőn. 

Talán ez a bölcs döntés, hiába van fantázia Theo Hernandez erényei miatt a háromvédős rendszer kialakításában, a Juve elleni meccs nem a legjobb alkalom a kísérletezésre, hisz ha nem alkalmazkodnak gyorsan a játékosok és nem mozognak elég jól az új szisztémában, akkor a fekete-fehérek simán méretes zakót szabhatnak ránk, ami mondanunk sem kell, hogy jelen helyzetünkben mennyire hiányozna a srácok lelkének.

Érdekesség, hogy Kessié még a keretbe sem került be gyenge edzésmunkája végett, így Krunic azok után, hogy múlthéten debütált a kezdőcsapatban, most rögtön duplázhat - a Lazio ellen jól mozgott a bosnyák, reméljük, az Allianz Stadiumban sem fog megremegni a lába. Sajnos ki kell emelni a jobb oldalunkat is, ahonnan Calabria a múltheti szerencsétlenkedése matt jogosan kerülhet ki, ám az a Conti az opció a helyére, aki a Lecce és a Roma ellen hasonlóan pusztított. Egymást múlja alul a két srác, tragikomikus a helyzetünk ezen a poszton, és a gyakran felfutó Alex Sandróval, valamint Ronaldóval könnyen perdöntő lehet ez a tényező a találkozón.

...És nem is nyújtom tovább, mert ezúttal is - szerencsére - elég tartalmas beszélgetést sikerült összehoznunk a Juventus FC Bloggal, úgyhogy vágjunk is bele: 

Köszönöm, hogy elfogadtátok a felkérést erre az online-interjúra és lehetőséget adtatok számunkra, hogy folytassuk a "sorozatunkat", amelyben a Milan mérkőzéseit ilyen formában vezetjük fel.

Mi köszönjük a megkeresésetek, hogy pont minket választottatok, miközben vannak tőlünk nagyobb és nevezetesebb Juventusszal foglalkozó oldalak is. Nagyon szívesen segítjük ezt a sorozatot, mert ez egy jó és egyedi ötlet. Nézegettem a RossoneriZone Blogot, és nagyon tetszik a tartalma, és stílusa is, valamelyest hasonít a mi Blogunkhoz, úgyhogy csak gratulálni tudok, és további töretlen felívelést kívánok.

Először is, a Juventus idén a topligákat tekintve egyedüliként mondhatja el magáról, hogy novembert átlépve veretlenül áll: mit gondoltok erről a teljesítményről, felhőtlen az öröm, vagy azért úgy érzitek, hogy az imponáló eredménysor mellett többet is ki lehetett volna hozni az eddigiekből?

Én türelmes vagyok, és összességében elégedett is az eredményekkel, ugyanis Sarri olyan dolgokat vitt véghez, amire sem Conte, sem pedig Allegri nem volt képes az első szezonjukban. A játék képe többször kritikán aluli, pedig ebben bíztunk, hogy komolyabban javul, de kétségtelenül élvezhetőbbek a meccsek, mint tavaly.

A mostani veretlenségi szérián túl jobban hízhat a májatok a zsinórban nyolc megszerzett bajnoki cím miatt, ám azt gondolom ennyi győzelem után a Serie A küzdelmei már nem is különösebben csigáznak fel benneteket. Erre enged következtetni a vezetőség irányváltása is, amellyel szakítottak a minden hájjal megkent Marottával és All-Int mondva a BL-re olyan játékosokra repültetek rá, mint Ronaldo, vagy a legutóbbi mercato alatt Ramsey és De Ligt. Elégedettek vagytok a legutóbbi igazolásokkal és a jelenlegi kerettel, elegendő lehet a BL megnyeréséhez?

Agnelli vezérletével új időszámítás kezdődött a Juventusnál, ugyanis szembe megy a hagyományokkal, és leginkább a brand építése lett a cél. Ehhez tartozik az új stadion, ami nagyon örvendetes lépés volt. A kevésbé szimpatikus húzások közé tartozott a címer megváltoztatása, a stadion nevének eladása, a klubikonokkal való rossz bánásmód, idén pedig meg lett fejelve azzal, hogy csíkmentes lett a hazai mez. Marotta mindig arra törekedett, hogy olasz játékosokat, fiatal tehetségeket hozzon a csapathoz, azonban úgy tűnt, hogy Beppe nem tudott azonosulni Agnellielveivel, így távoznia kellett. A Paratici-Nedvěd duó megfelelő az elnök számára, ugyanis támogatják a BL-centrikus csapatot, ebbe viszont kevésbé férnek bele az olaszok, mivel kevés olyan minőséges talján játékos van, aki Juventus-szintű.
 Az idei mercatót még nehéz értékelni, ugyanis a játékosok nagy része még nem igazán épült be. Buffon leigazolásának nagyon örülünk, Danilo egyelőre csak De Sciglio szintjét hozza, ami nem számít dicséretnek. De Ligt beilleszkedése elég jól halad, ugyan több hiba jellemezte a holland csodagyerek tevékenykedését, de ezek csak a szokásos kezdeti nehézségek, úgyhogy nincs miért aggódnunk, jó döntésnek tartom a leigazolását. Demiral nagyon tehetséges, de túl kevés játéklehetőséget kap, és a szalutálós esettel sem könnyített a helyzetén. Rabiot ígéretes, de nehezen alkalmazkodott a csapathoz, többet várunk tőle, míg Ramsey egy csapásra beépült, viszont most a sérülése után rossz formába került. Paratici első mercatója korántsem sikerült olyan jóra, mint vártuk, ugyanis nem sikerült eladni az idősödő és a nem elég minőséges játékosokat, így a keret nagyon bő lett, és olyan játékosok kerültek periférián kívül, mint Mario Mandžukić és Emre Can. Még érdemes megemlíteni, hogy olyan tehetséges olasz játékosok távoztak, mint Spinazzola és Kean, míg Alex Sandro tehermentesítése nem lett megoldva. Összességében lett egy erős, de idős keret, kevés hazai futballistával. Nem igazán vagyok elégedett, nem igazán támogatom azt, hogy szembe forduljunk a hagyományokkal, és egy BL-centrikus csapat legyen a Juventus, mert ezt a sorozatot nagyon nehéz megnyerni, és rengeteg szerencse kell hozzá. Sarri focija ugyan sokkal európaibb, de nem gondolom, hogy az idei szezonban esélyesebbek lennénk, mint tavaly, de lehet a bagós tréner is képes lesz olyan bravúrra, mint Max az első szezonjában, hogy döntőbe vezeti a Zebrákat. Én bízom benne, hogy idén sikerülhet, már csak Gigi miatt is, aki megérdemli azt, hogy magasba emelje a nagyfülűt.

Visszatért hozzátok Sarri cimborája Higuaín is, aki nálunk tavaly hatalmasat égett. 11 forduló alapján az ő játékáról mit gondoltok?

Mikor visszatért a nyáron, nagyon nem örültem annak, hogy marad, mivel tavaly a Milannál és a Chelseanél is csúnyán megégett. Gonzalo tett arról, hogy maradjon, ugyanis nem akart távozni, minden ajánlatot visszautasított. Azonban, mikor megláttam a felkészülési mérkőzéseken, hogy ő még korántsem égett ki, és milyen elánnal játszik, nem volt kérdés, hogy maradnia kell. Nem is bántam meg, hogy Torinóban maradt, az egyik legjobb csatárunk, aki ismeri Sarri szisztémáját, és ebbe tökéletesen bele is illik. Legyen előkészítés, vagy befejezés, ő mindkettőben remek, egyedül a labdaátvételek okoznak neki gondot kis területen, és a sebessége sem olyan, mint azt elvárnánk, de hasznos tagja a Juventusnak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy azon kell spekulálnunk meccs előtt, hogy Gonzalo Higuaín vagy Paulo Dybala játsszon az adott meccsen.

Nagyot fordult a világ Higannyal, a tavalyi kálváriája és lejtmenete után idén 3 góljával és 3 gólpasszával hasznos tagja a Juvénak | Fotó: GettyImages

Ha már Sarri szóba került: kérdéses volt a bagós szakember kinevezésekor, hogy Allegri csapatát mennyire sikerül majd saját képére formálnia, mennyire sikerül meghonosítania nálatok a Sarri Ballnak is gyakran titulált rendszerét. Az eddigiek alapján hogy vélekedtek az öreg Sarri munkájáról?

Eddig a Sarriballnak csak pár jelét láttuk, igazából egy Allegri-Sarri hibridnek lehetünk szemtanúi, amit én személy szerint Sallegriballnak hívok. Az új Mister arra épít, amit Allegri megtanított a játékosoknak, és rak bele egy picit a saját elképzeléseiből is, majd ezt az arányt folyamatosan növeli. Ezt tette Max is mikor megérkezett, akkor bejött, eddig úgy néz ki, hogy hasonlóan sikeres ez a féle taktika. A Sarriball egy nagyon komplex játékfelfogás, ami nagyon távol áll Allegri elveitől, túl nagy lépés lenne a játékosoknak ez a változás. Lassan ideje lenne azonban tovább változtatnia Sarrinak, mert a Juventus jelenleg gödörben van, és meccsről-meccsre rosszabb a játék képe. Eddig annyi változást észlelhettünk, hogy törekednek a játékosok a labda megtartására, több összjátékot láthatunk, rövid passzokkal, feltolt védelemmel, zónavédekezéssel. Kombinatív a játék, de ez még messze nem a Sarriball, és sokat kell még fejlődni. Nem igazán voltam elragadtatva a bagós trénertől, de úgy néz ki, hogy több felvetésre is rácáfolt. Jelenleg a legnagyobb erőssége, hogy remekül cserél, a játékosok egy része jól érzi magát az új felfogásban, viszont nagyon nehezen akar megválni Khedirától és Matuiditől, akik miatt is nehéz megvalósítani a Sarriballt. Ehhez a játékhoz túlságosan körülményesek és „ügyetlenek”, de kétségkívül rengeteget fejlődött a két veterán, és megmutatták, hogy tudnak hasznosan is játszani, ez leginkább Khedirára igaz.

Chiellini megsérülésével Leonardo Bonucci karján landolt a csapatkapitányi karszalag, aki nem is olyan rég a hozzánk való távozásakor még közellenség volt számotokra. Most számunkra "tündököl" ebben a szerepkörben, de nektek sikerült megbocsátanotok a védőnek? A játéka feledteti a bűnét?

Most ezzel a húzásával, hogy visszatért, nem elég, hogy az eddigitől is nagyobbat zuhant a szememben, hanem sikerült a Milanistákat is magára haragítania. Megbocsátani neki sosem fogok, de most jelenleg a megtűrt személyek közé tartozik. Sosem fogom Capitanónak szólítani, és személy szerint soha nem is adtam volna neki oda azt a karszalagot, amelyet annak idején Del Piero vagy éppen Buffon hordott hosszú évekig. Sajnos ennek a szalagnak a varázsa is kezd eltűnni, mert karról-karra vándorol. Már láthattuk Khedira, Mandžukić, Dybala, és Rugani felkarján is. Idén a teljesítménye kezd olyan lenni, mint amit egy kapitánytól elvárhatnánk, de már most jegyezhet fel komoly hibát, tavaly megközelítőleg nyolc darab hatalmas bakija volt. Ez mind akkor kezdődött, mikor a kisfia súlyosan megbetegedett, azóta nem a régi. Közönségkedvencből egy olyan személy lett, amelyet Olaszország-szerte utálnak, a pályán való viselkedése miatt pedig bátran nevezem az olasz Sergio Ramosnak.

Nem volt az olyan rég, amikor Bonucci karján még egy másik szalag díszelgett, és így ünnepelt a Juve stadionjában | Fotó: goal.com

De Sciglio a harmadik olyan játékos a keretetekben, akinek piros-fekete múltja is van, sőt, a srác esetében egy Milan nevelésről beszélhetünk. Hogy muzsikál Torinóban?

Annyira nem játszik hitványul, mint a Rossonerinél, de közel sem tartozik a jó játékosok közé, és maximum cserének felel meg. Nagyon kiszámíthatatlan, mert egy klasszis megmozdulásra jut két suta mozdulat. Összességében a várttól jobban muzsikál.

8 mérkőzés óta folyamatosan győzedelmeskedik a Juve a Milan elleni mérkőzéseken, utoljára 2016-ban, a szuperkupa döntőn örülhettünk ellenetek. Azt már meg sem kérdezem, hogy ezúttal, hazai pályán milyen eredményre számítotok, inkább arra irányulna következő a kérdés, hogy nincs-e bennetek szomorúság amiatt, hogy a '90-es és a 2000-es évekhez képest ilyen egyoldalúvá vált Itália két legsikeresebb klubjának összecsapása - nektek hiányzik egy erős Milan? Illetve, külső szemmel szerintetek mi okozza a csapat vesszőfutását?

Az olasz focinak mindenképp szüksége van egy erős Milanra, mert egy ilyen nagymúltú klubnak a BL-ben a helye, és kellenek az olyan együttesek, akik tényleg meg tudják nehezíteni a Juventus dolgát a bajnokságban. Egyelőre a Rossoneri ettől nagyon messze van. Tavaly nagyon el lett rontva számukra minden, mikor nem sikerült kiharcolni a BL-helyet, mert az egy hatalmas lépés lett volna előre. Most nincs más dolog, mint mindent újraépíteni, és szépen, lassacskán megerősödni. Az új vezetőség ötlete remek, hogy fiatalokkal akarják életre kelteni a milánói gigászt, de ehhez két nagyon fontos dolog kell. Idő, és egy jó edző. Az utóbbi szerintem jelenleg nem adott. Ezzel nem Piolit szeretném minősíteni, de nem vele fog a Milan Bajnokok Ligája-helyet elérni. Nagy hibának tűnik így utólag, hogy Gattuso lábára útilapú lett kötve, mert most még nagyobb slamasztikába került a Milan. Giampaolo hatalmas melléfogás lett, míg Pioli egy fokkal jobb, legalább a kezdőt értelmesen össze tudja állítani, mert ennek a csapatnak Paquetá a motorja, akit vétek kihagyni, a másik pedig a rossz formában játszó Piątek. Most sokkal támadóbb a Milan, partiban van az ellenféllel, de nekem úgy tűnik, hogy arra lesznek képesek, hogy a kötelezőket behúzzák, de komoly bravúrt nem várok tőlük. Ennek a csapatnak Luciano Spallettire lenne szüksége, aki egy stabil BL-csapatot tudna faragni a Rossoneriből, majd ha ez megvan, lehet álmodozni Allegriről és Ancelottiról. Ha az utolsó fordulóban az Inter kikapott volna az Empolitól, akkor könnyen elképzelhető, hogy most a Milan edzőjét hívják Antonio Conténak, és rengeteg idő, és pénz meg lett volna spórolva.
A vasárnapi meccsen természetesen Juventus győzelmet várok, egyébként ebben az új stadionban a Milan még sosem győzedelmeskedett, ami szintén egy bíztató statisztika számunkra. Ugyan a Juve gödörben van, de szerintem így is képes megverni a javuló Rossonerit, mert a Milan stílusa kapóra jön az Öreg Hölgy számára. A realitás 2-1, de én bízom abban, hogy kapott gól nélkül sikerült behúzni a mérkőzést.

Melyik Milan játékost látnátok szívesen a Juve keretében?

Nyilván Donnarumma megütné a Juventus szintjét, de két olyan fantasztikus kapussal büszkélkedhetünk, hogy semmiképp nem lenne helye. Lehet egyszer, majd ha a lengyel megöregszik, akkor lehet róla szó, Gigio még akkor is fiatalnak fog számítani. Romangnolira is hasonló a válaszom, de Ligt érkezésével nem sok sót tudna megenni nálunk. Én Calabriára csapnék le, aki a jobb oldalon cserének bőven megfelelne, de van benne akkora potenciál, hogy még kezdő is lehet a jövőben, de most eléggé pocsék formában van ő is. A másik szélről Theo Hernándezzel is hasonló a helyzet, bár ő most talált magára, csak csereként tudnánk rá számítani. Bennacer nagyon ügyes regista, rá is érdemes figyelni, míg Lucas Paquetá még akár kezdőnek is érkezhetne, mert igazán jó mezzalánk nincs. A csatársorból még a lengyelnek örülnék, mert benne is hatalmas potenciál van, és klasszis válhat még belőle.

A Juventus FC Blognak köszönjük a közreműködést, a beharangozót pedig szokásosan egy videóval zárjuk, amely ezúttal egy top 5-ös gólösszeállítás a Juve - Milan meccsekről Baccával, Gullittal, Weah-val, Shevchenkóval és Evanival:

20:45, Forza Rossoneri!